A párkapcsolat első számú alapja az önismeret

Számtalan oka lehet annak, miért megyünk bele egy viszonyba. Ezeket az okokat őszintén fel kell tárnunk. Csak akkor tudjuk tisztázni kapcsolatunkat, ha önmagunkkal is tisztában vagyunk.

Számos regény, film és zene foglalkozik ezzel a témával, sőt a keresztény vallásokban is kulcsszó a szerelem. Az önismeret elengedhetetlen feltétele annak, hogy építő jellegű kapcsolatba bocsátkozhassunk partnerünkkel. Sajnos az önismeret nem annyira vonzó téma, mint a szerelem, pedig előfeltétele annak. Valójában fontos, hogy az ember szembesüljön önnön érzéseivel, mindazokkal az érzésekkel, amelyeket önmagában nem kíván észrevenni. Az aki nem akarja megérteni saját magát, hogyan érthetné meg a többieket? Közhelynek számít, de igazán csak az érthet meg másokat, aki önmagát megismeri és megérti.

Azok akik felszínesen látják az önismeret működését, gyakran hangoztatják, hogy: Én már ismerem magam, vagy miért kell vájkálni önmagamban? Valamilyen szinten igazuk is van, ugyanis az aki nem tud mit kezdeni a felszínre került problémákkal, saját csapdájába esik.

Igazi tartást keresünk, ám ez a keresés gyakran kifelé irányul. Ha ott keresgélünk, előbb-utóbb csalódni kényszerülünk, aztán olyan partnert választunk akibe belekapaszkodunk. És ez már nem szerelem, hanem csimpaszkodás. Ezért nagyon fontos, hogy érzékeljük a különbséget: más a szerelem és megint más a párkapcsolat. Meg kell tanulnunk őszintének lenni, megnyílni és elengedni ahhoz, hogy szerelmi vagy párkapcsolati életünkben rendet tudjunk tenni.

Ne feledjék, hogy a párkapcsolat mindég két emberen múlik. Ha tudjuk mik a vágyaink, milyen gátlások akadályoznak céljaink elérésében, akkor rendet tudunk tenni önmagunkban és képessé válunk arra, hogy kapcsolatunk ránk irányuló részét tudatosan irányítsuk.